1956

Tisztelt Pedagógus!

1956 a szabadságért összefogó, a szabadságban újjászülető magyar nemzet története.

Azok, akik átélték, sosem felejtették. Mi, akik bár ismerünk résztvevőket, történeteket, csak a rendszerváltoztatáskor szembesülhettünk az elhallgatott és feledésre ítélt igazsággal a maga teljes valóságában. De 1956 számunkra is a szabadságot jelenti. Úgy tekintünk erre az ügyre, mint amely a nemzet igazi akaratát fejezte ki, mely végül elsüllyesztette azt a vérben és hazugságban létrejött diktatúrát, melynek egyre puhuló, de mindvégig betonkemény keretei gyermekkorunktól erősen korlátozták az életünket.

Eltelt egy jó emberöltő és a személyes élmények helyét átvette a család és az iskola által adott emlékezet. Ez a mostani találkozás ahhoz kíván segítséget adni Önöknek, hogy hitelesen mutathassák be 1956 történetét – a pesti srácok, a munkástanácsok, a vidéki Magyarország igazságát. A megszűnő félelmet, a fegyveres ellenállást, a szabadság elnyerését, s a leveretést, a megtorlást, a bosszút.

Tanárként nagy felelősséget vettek magukra: azzal, ahogyan a forradalmat, s vele a szabadság iránti elkötelezettséget tanítják, jelentős befolyást gyakorolnak közös jelenünkre és jövőnkre. 1956 igazi távlatait csak akkor tudjuk akár a magunk, akár nemzetünk életére nézve, akár történettudományos szempontból is felmérni, ha meg tudjuk érteni, át tudjuk érezni mindazt, ami azon a néhány emlékezetes októberi-novemberi napon Magyarországon történt.

Köszönjük Önöknek, hogy vállalják ezt a felelősséget, s részt vesznek (vettek) az 1956 – A magyar forradalom a legújabb történeti kutatások tükrében című pedagógus-továbbképzésen, hogy hivatásukat az eddigieknél is jobban láthassák el! Ennek megfelelően ez a felnőttképzés az emlékév egyik fontos eseménye lehet – még ha kevéssé látványos is – amelynek hatása Önökön keresztül sokak számára jelenthet új élményt, életre szóló komoly értéket.

Tisztelettel köszönti: