Négyszemközt

Bár egy továbbképzés keretei lehetőséget adnak a résztvevők érdeklődésére számot tartó és a képzésen elhangzó kérdések megvitatására is, jelen menüponttal további kérdések előtt nyitunk teret. Ide kerülhetnek mindazok a kérdések, amelyek feltételére a tanfolyami keretek között valamilyen okból nem került sor. Az alábbi mezőbe írhatja be a témával kapcsolatos kérdését, amelyre a képzés előadói válaszolnak majd. A kérdések értelemszerűen a továbbképzés mind a két nagy tematikai „tömbjével ” is kapcsolatosak lehetnek, azaz történelmi és pedagógiai módszertani vonatkozású kérdéseket egyaránt szívesen fogadunk. Kérjük, vegye figyelembe, hogy kérdése és a rá adott válasz nem azonnal jelenik meg e publikus felületen, valamint hogy az adminisztrátor a moderálás lehetőségét fenntartja magának.

Szeretettel várjuk érdeklődő kérdéseit, s ígérjük, hogy legjobb tudásunk szerint válaszolunk rá!

Az egyik előadáson szó volt a forradalom és szabadságharcban elesettek számáról és megoszlásáról. Az elmúlt napokban a rádióban ettől jelentősen eltérő adatokat hallottam. Kérem, adják meg, hogy hány magyar és orosz (szovjet) halt meg 1956-ban?
Teljesen pontos adatok még ma sem állnak rendelkezésre. A halotti anyakönyvek adatai szerint a harcokban, vagy a harcokkal összefüggésben Budapesten 1723, vidéken 596 fő vesztette életét. A szovjet csapatok vesztesége halottakban és eltűntekben meghaladta a 700 főt.
Elnézést, de nem tudtam megjegyezni, hogy milyen honlapról tölthetőek le az oktatás keretében nagyon jól használható interjúk anyagai?
Az emlekpontok.hu honlapon találhatóak a filmek. Az „Emlékpontok - audiovizuális emlékgyűjtés” címet viselő uniós finanszírozású programban az ország minden tájáról 69 középiskola vett részt. Csaknem 300 pedagógus irányítása mellett, 1000 diák 3200 történelmi interjút készített el az elmúlt több mint hetven év szemtanúival, hozzájárulva ezzel az 1945 utáni időszak történelemoktatásának megújításához. A páratlan emlékanyag publikálható része megtekinthető a www.emlekpontok.hu oldalon. Az interjúkból több mintaóra film készült, amelyek szabadon felhasználhatóak a középiskolai történelem-oktatásban.
Az órán nem tudtam leírni pontosan a forradalom és szabadságharc időszakában elhunytak életkori megoszlására vonatkozó adatokat. Kérem, ha lehetséges, írják meg nekem! Köszönöm!
A teljes magyar veszteség kb. 4%-a volt 16 évnél fiatalabb. A 16-19 éves korosztály aránya 17, a 20-24 éveseké 23, a 25-39 éveseké 28, a 40-49 éveseké 12 százalék. 50 év feletti életkorban volt az elhunytak 15 százaléka.
Egy történelmi emlékműsort tervezek. Először az előadásokon hallottam Iván Kovács Lászlóról. A következő ünnepségen róla szeretnék megemlékezni. Kérem, ajánljanak a felkészüléshez Iván Kovács Lászlóra vonatkozó anyagokat! Köszönöm!
Iván Kovács László életéről adatokat talál többek között az alábbi linkeken:
http://1956.mti.hu/Pages/WiW.aspx?id=150
http://www.god.hu/varos/jeles/?catalog3_id=13365&Mzoom=catalog30104102
Nagyon jónak tartom a Gödi Városi Televízió filmjének – In memoriam Iván Kovács László – egyes részeit. Látható: https://www.youtube.com/watch?v=GHgETDgtq40
Budapesten 1956. október 22-én a Műegyetemen miért döntöttek úgy a hallgatók, hogy másnap a Lengyelországban zajló változások iránti szimpátia kifejezéseként néma tüntetést tartanak?
Lengyelországban október 18-e és 21-a között a nyári poznani felkelést követően – részben azzal összefüggésben – újabb válsághelyzet alakult ki. A lengyel kommunista vezetés úgy gondolta, hogy a helyzet további éleződése vezetőváltással előzhető meg. Szovjet kezdeményezés és engedély nélkül Władysław Gomułkát beválasztották a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Politikai Bizottságába, ezért a szovjet vezetés Hruscsovval az élén Varsóba utazott. Miután a lengyel vezetők a megnyugtatták a szovjet vezetőket, hogy a személyi változások alapvetően nem érintik a szovjet-lengyel viszonyokat, Władysław Gomułka első titkárrá történő megválasztását elfogadták és a szovjet csapatmozgásokat leállították. A jóváhagyott forgatókönyv szerint a kommunista mozgalomban szokatlan módon Edward Ochab október 21-én lemondott, a LEMP VIII. plénuma Gomułkát első titkárnak megválasztotta. Gomułka október 20-án szovjet jóváhagyással megtartott beszédében többek között megbélyegezte a sztálinizmus, a személyi kultusz rendszerét, hitet tett az egyéni gazdálkodás mellett, a termelési normák csökkentését, az élet és munkakörülmények javítását és a szovjetekkel az egyenlőségen alapuló viszonyt ígérte. Egyszersmind meghirdette a szocializmus „lengyel útját”. A Gomułka által elmondott beszéd – újságokban megjelent tartalma – volt az, amely a tüntetés megszervezésére mozgósította a budapesti egyetemistákat.
Én sajnos nem tudtam részt venni ezen a képzésen, de a felkészítésen részt vevő történelem szakos kolléganőm arról számolt be, hogy október 23-án nem Budapesten dördültek el az első lövések. Kérem, hogy néhány fontosnak tartott részlet közlésével kollégan
1956. október 23-án a budapesti tüntetéssel egy időben az ország több településén – elsősorban az egyetemi városokban – így Debrecenben - is megmozdulásokat szerveztek. A város központi részeiben a délutáni órákban gyülekező tüntetők ellen a helyi karhatalom erőit vetették be. 19 órakor egy géppisztolyos, egy vegyes fegyverzetű lövész század és néhány golyószóróval felszerelt motorkerékpáros alegység a laktanyából a BM Főosztály épületéhez vonult. A több hullámban bevetett karhatalmisták elsősorban figyelmeztető lövések leadásával, illetve tömegoszlató alakzattal próbálták meg a tömeget távozásra bírni. A fegyverek csöve azonban egyre lejjebb került, így több – nem végleges adatok szerint 7 – tüntető megsebesült. A karhatalmi akció során fegyverhasználat következtében vesztette életét Ács Zoltán és Gorzsás András. Október 23-án ez volt az első alkalom, hogy az erőszakszervezetek tüzet nyitottak a tüntetőkre.
Az előadások alapján nem tudtam pontosan rögzíteni, hogy mettől-meddig ki volt a Corvin közi csoport(ok) vezetője, (fő)parancsnoka.
Iván Kovács László október 24-én jelentkezett a Corvin közben, ahol a csoportot egy a mai napig ismeretlen nevű parancsnok vezette, akinek a helyettese Szabó László volt. Október 25-én – miután az első parancsnok a csoporttól ismeretlen okokból elkerült – Iván Kovács László átvette az ekkor a körülbelül 40–50 fős csoport irányítását. November 1-jén, vagy 2-án alakult meg a Corvin közi főparancsnokság. Legkorábban november 2-án Iván Kovács László helyére a parancsnokság tagjai és a kisebb csoportok vezetői főparancsnoknak Pongrátz Gergelyt választották meg. Főparancsnok-helyettesek Iván Kovács László, Szabó László, más források szerint Erdős lett. Pongrátz Gergely egymásnak ellentmondó források szerint november 7-ig vett részt a szovjet csapatok elleni küzdelemben.
Budán lakom és a Széna tér közelében van az iskola is, ahol tanítok. Kérem, hogy írjanak a Széna téren 1956-ban megalakult felkelő csoport tevékenységéről. Köszönöm!
Budán a Széna téri csoport október 27-ig, a fegyverek ideiglenes és részleges letételig a Széna teret, a Moszkva teret és annak közvetlen környékét ellenőrizte, de akciókat hajtottak végre a Margit híd budai hídfőjétől a Batthyány térig, illetve a Szilágyi Erzsébet fasor mentén a Szép Ilonáig terjedő szakaszon. Ezen területek ellenőrzése azt jelentette, hogy ott a kormányerők tevékenységét időszakosan akadályozták, zavarták. Ez a csoport október 29-én a kormány rendelkezésére álló csapatok segéderejeként, illetve később a nemzetőrség részeként szerveződött újjá.
November 4-én a déli órákban egy körülbelül 5 harckocsiból álló alegység támadta a Széna teret, majd Margit híd irányában távoztak. A fegyverletétel már november 4-én este megkezdődött, és csak egy körülbelül 30 főből álló fegyveres csoport vonult el a Rózsadomb irányába. November 5-én a térre és környékére kiváltott tüzérségi tűzcsapás után a szovjet csapatok a Moszkva teret és Széna teret ellenőrzésük alá vonták. Ezt követően a csoport tagjainak egy része a Várban, másik része a III. kerületben lévő Schmidt kastélyban folytatta az ellenállást. A felkelők a Széna térről a Budai hegyek irányába vonultak vissza. Ez a csoport november 13-án Solymár környékén került harcba a szovjet csapatokkal. Ekkor a felkelők közül 17 fő elesett. A csoport vezetője, Szabó János – „Szabó bácsi” - ezek után a csoportot feloszlatta.
Azt tudom, hogy nagy harcok elsősorban Budapesten folytak. Kérdésem, hogy vidéken hol voltak jelentősebb harcok, összetűzések.
Felkelő-szabadságharcos csoportok elsősorban a fővárosban alakultak, de a kormányellenes fegyveres erők a legaktívabban vidéken Bács-Kiskun, Győr- Sopron, Heves, Komárom, Nógrád, Somogy, Pest és Veszprém megyében tevékenykedtek. A Budapesten kívül megalakult, egymástól függetlenül tevékenykedő csoportok nagyobb összefüggő területet nem ellenőriztek. Az egyes településeken végrehajtott fegyveres akcióik során az adott régió ellenőrzésük alá vonására nem törekedtek. A fő cél a kormány rendelkezésére álló fegyveres erők – így a szovjet csapatok - tevékenységének megakadályozása, zavarása, illetve ezen erőknek veszteségek okozása volt. A szovjet csapatok ellen támadásokat Békéscsaba, Cegléd, Dunaharaszti, Dunakeszi, Dunapentele, Galgamácsa, Kaposvár, Látány, Nagkovácsi, Ráckeve, Székesfehérvár, Várpalota és Veszprém településeken, továbbá Pécs környékén hajtottak végre. A fentieken túl nagyon sok települést ért egyoldalú szovjet orvtámadás.
Sok érdekességet hallottam már a forradalom és szabadságharc időszakában megalakult karhatalomról, de még mindig nem tudom, hogy kik voltak a „pufajkások”. Ez utóbb kérdés megválaszolásához kérem a segítségüket! Köszönöm!
A forradalom leverése időszakában – 1956. ovember 4-ét követően - szervezett karhatalmi egységek egy részét a korábban „mozgósítási tartalékként” raktárakban tárolt vattaruhákkal és Bocskai-sapkákkal látták el. Öltözetükről kapták a „Kádár-huszárok” néven is csúfolt karhatalmisták másik közkeletű gúnynevüket, a „pufajkások”-at. Az első néhány hétben sokhelyütt a „pufajkás” alakulatok szinte minden felsőbb ellenőrzéstől mentes helyi szabadcsapatként tevékenykedtek. Később a honvéd karhatalomtól, a tiszti alakulatoktól teljesen elkülönülten szervezték meg országosan a „pufajkás” alakulatokat, amelyek belügyi irányítás alá tartoztak. Személyi állományuk mindenütt önkéntesekből - üzemi dolgozókból, leszerelt tisztekből, volt ÁVH-sokból, pártfunkcionáriusokból - állt. A lényeg mindenütt a politikai elkötelezettség és megbízhatóság volt. A karhatalom 1957 eleji – február 27-i - alárendeltségi- és létszámviszonyait tükrözi, hogy az országban lévő 13.810 karhatalmistából 5.410 a rendőrségi, 1.116 fő a megyei MSZMP Intéző Bizottságok és tanácsok által szervezett „pufajkás” karhatalomban teljesített szolgálatot. A szervezetileg elkülönülő honvéd karhatalomban mindösszesen 7.554 – ebből Budapesten 3060 – fő szolgált.
Az előadások egyikén szó volt arról is, hogy a forradalom napjaiban a politikai elítéltek kiszabadultak a börtönökből. Hogy történt a szabadulásuk és mi történt az elítéltekkel a forradalom és szabadságharc leverését követően?
A büntetés-végrehatási intézetekben nem végleges adatok szerint 1956. október 23-án 17 619 – köztük kb. 3680 politikai - elítéltet őriztek, akik közül a forradalom és szabadságharc időszakában 1745 fő kitört vagy megszökött, 2839 fő külső segítséggel szabadult, 1497 főt a parancsnok és 9151 főt bizottság szabadított. Így a forradalom napjaiban a büntetésvégrehajtási intézetekből összeses 14 778 fő szabadult ki. Az időszak végén, november 5-én a büntetés-végrehajtási parancsnokság számításai szerint 4 983, más kutatási adatok szerint 2 387 – 1956. október 23-a előtt letartóztatott vagy elítélt – személy volt őrizetben a büntetés-végrehajtási intézetekben.
A büntetésvégrehajtási intézetekben – 1956. november 17-i adatok szerint – 5 557, – december 20-i adatok szerint – 3 797 elítéltet tartottak fogva. Az október, november hónapokban szabadult őrizetesek közül 1958. október 31-ig összesen 10 708 – 3 132 politikai, 7 585 köztörvényes – elítéltet fogtak el. 1959. május 31-i adatok szerint 10 797 főt fogtak el és így még 2 489 fő volt szökésben.
Az egyik előadásban elhangzott, hogy miközben Budapesten és néhány vidéki városban és körzetben harcok voltak, elsősorban vidéken megkezdődött a rendszer intézményeinek lebontása és ezzel párhuzamosan folyt a forradalom demokratikus intézményeinek a megal
A kutatások során megvizsgált 3410 közigazgatási egységből Nemzeti Tanácsok, Forradalmi Bizottságok, Nemzeti Bizottságok és a lehető legkülönbözőbb néven forradalmi szervezet 2804 helyen alakult. A közhatalmi funkciókat a régi hatalmi szervezetekkel megosztva, illetve azok átalakítását, feloszlatását követően önállóan ellátó forradalmi szervezetek meghatározó többsége – 2353 – az október 25-től november 1-jéig terjedő időszakban alakult meg. Ha figyelembe vesszük, hogy 115 közigazgatási egységben biztosan nem alakult forradalmi szervezet, illetve 465 hely esetében a megalakulásra vonatkozó adatot nem találtuk, talán nem túlzó a következtetés: a régi hatalmi struktúra átalakítása, lebontása terén október 28-ával bezárólag a döntő fordulat következett be vidéken. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az országosan vizsgált 3410 közigazgatási egységből a „fordulat napjáig” 1763-ban az alapvető változásokat jelentő vagy azokat lehetővé tevő lépés megtörtént. Még szembetűnőbb a változás, ha figyelembe vesszük, hogy az összes forradalmi szervezet 63 %-a október 28-ig, 82 %-a október 30-ig alakult meg.
Vannak-e a Parlament előtti Kossuth téren leadott sortűz elkövetőiről és áldozatairól pontos adatok?
Kutatásaink szerint helytálló megállapítás, hogy október 25-én, a Kossuth téren tüntető békés tömegre a magyar államvédelem erői nyitottak először tüzet. Egy államvédelmi beosztott visszaemlékezése szerint a Földművelésügyi Minisztérium (FM) és további két épület tetején egy-egy államvédelmi szakasz állt készenlétben.
A téren lévő szovjet tankok tűzmegnyitását közvetlenül megelőzve vagy azzal egyidőben nyittatott tüzet géppuskával a szovjet katonákkal barátkozó tüntetőkkel teli szovjet harckocsikra Szalay Zoltán államvédelmi (határőr) alezredes, majd az FM tetején lévő államvédelmiek is lőtték a menekülő tömeget.
A veszteségekre vonatkozó egymástól eltérő adatok a következők:
Az ügyben a rendszerváltoztatás követően lefolytatott ügyészi nyomozás által összegzett adatok szerint a helyszínen azonnal 72 polgári személy és a fegyveres testületek tagjai közül 7 fő és több szovjet katona halt meg, illetve 22 polgári személy és a fegyveres testületek tagjai közül 13 fő szenvedett el sérüléseket. A sebesültek közül – a nyomozás szerint - a kórházba szállítást követően legalább 6 fő meghalt.
Az anyakönyvi nyilvántartás szerint 54 fő halt meg. Kő András és Nagy J. Lambert 61 főt azonosítottak azok közül, akik a téren haltak meg. A szovjet katonák közül két fő a Parlament előterében, egy fő az Akadémia utcában halt meg. A Parlament környékén lezajlott sortüzekben megsebesültek száma 284 fő volt, és a szerzők által azonosított 61 főn kívül a kórházba szállítást követően még 14-en haltak bele a sérüléseikbe.